Községünkben is megrendezték a Szent István napi ünnepséget.
Az idén rendhagyó módon, szűk körben, csendben ünnepelt Szegvár a művelődési házban, tekintettel a jelenleg is erősödő járvány miatt.
Elmaradt ugyan a klasszikus falunap a különböző programokkal, tűzijátékkal és a sztárfellépőkkel, de az érdeklődők találhattak programot az államalapítás évfordulóján.
A művelődési ház előterében Vigh Marika aratókoszorú készítésére hívta az érdeklődőket, mellyel a szalmakötés alapjait tanította meg a vendégeknek. El is készült belőle néhány darab.
Tóth László a szegvári Puskin Termelőszövetkezet nyugalmazott elnöke nyitotta meg azt a kiállítást, melyben nyomon követhető a kenyér útja a vetéstől a kemencéig. Régi fotókon és használati tárgyakon keresztül ismerhettük meg a már alig ismert eszközöket. A megnyitó előadás érdekes és nosztalgikus is volt egyben, hiszen Tóth László saját élményein keresztül mesélt a régi idők aratásáról.
Az előadás után az Élővíz Társulat első nyilvános koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Nagy László Adjon az Isten szerencsét című megzenésített versével kezdték műsorukat, majd saját szerzeményeket adtak elő. Felemelő érzés volt hallgatni őket, hiszen minden dal más és más volt, mégis érezni lehetett, hogy szívből, örömmel zenélnek. Együtt. Egymásért. A hallgatóságért.
A Dobbantó Néptáncegyüttes fellépésére megtelt a nagyterem. Nem is csoda, hiszen a nagy múltú társulat ismét színvonalas előadást tartott. Óvodástól a felnőtt korosztályig mindenki mosolyogva táncolt a színpadon. Az ilyen fellépések a település kulturális, közösségi hagyományait erősítik. Szerencsések a szegváriak, hogy ebben a modern magyar társadalomban ilyen népszerűek táncosaink, hiszen a „hazai” fellépésük a negyedik volt Szent István ünnepén.
Az ünnepi beszédben Szabó Tibor György polgármester úr államalapítónk egyik legfontosabb és talán egyik legbölcsebb tanítását emelte ki: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Kihangsúlyozta továbbá, hogy nagy királyunk elgondolásait és döntéseit is sok tényező nehezítette, nem lehetett könnyű úgy alkotni, hogy néhányan abban reménykedtek, hogy megbukik a király és az ország. Kiemelte beszédében, hogy a kenyeret, egy különleges generáció állja ma körül, hiszen ebben az évben Szegvár példát mutatott környezetének arról, hogy mi a felelősségvállalás, mi a közösségi erő, hogyan kell összefogással újat alkotni.
Megtisztelte rendezvényünket Farkas Sándor országgyűlési képviselő, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese, aki abban erősítette meg a szegváriakat, hogy továbbra is számíthatnak a kormány és az országgyűlési képviselő támogatására, segítségére.
Andrási Elemér szegvári plébános kenyérszentelése után a Magyar Nóta Klub műsorát hallgathattuk meg. A társulat felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos, hogy az emberek megismerjék a nótázás örömét, szépségét és összetartó erejét. A Szózat közös éneklésével zárult a rendezvény.
Köszönjük a szervezők, a segítők és a fellépők munkáját!
Szabó Tibor György polgármester ünnepi beszéde
Kedves Szegváriak!
Örömmel köszöntöm Önöket a Magyar Államalapítás évfordulója alkalmából rendezett községi ünnepségünkön. Tisztelettel üdvözlöm minden kedves meghívott vendégünket, külön köszöntöm Farkas Sándor országgyűlési képviselőt, az Agrárminisztérium miniszterhelyettesét.
Mikor leültem megfogalmazni ünnepi beszédem, első gondolatom egy általános iskolai emlék volt: talán hatodikos voltam, mikor történelemből Szent István intelmeiről tanultunk. Más üzenete volt ezeknek a tanácsoknak akkor, tizenéves fejjel, és más üzenete van most. Ma már tudom, hogy amit Szent István a fiának, Szent Imre hercegnek írt, most is aktuális. Miközben hallgatják beszédem, kérem, próbáljanak párhuzamot vonni a történelem akkori és jelenlegi történésivel.
Szent István több, mint 1000 évvel ezelőtt arra intette fiát, hogy őrizze meg a hitet, erősítse meg az egyházi rendet, tartsa tiszteletben az egyháziakat, a főembereket és a vitézeket, hozzon igaz ítéletet, legyen türelmes és vendégszerető, hallgasson a tanácsra, kövesse elődeinek példáját, imádkozzék és legyen erényes.
Ünnepi beszédem fő gondolata egy ma is aktuális intelem: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Csakis ezen hitvallás és gondolatmenet mellett végezhette el István király hatékonyan az általa felvállalt munkát.
Államalapító királyként, mind a mai napig páratlan egyéniségként, mégsem egyedül vállalkozott az embert próbáló feladatra. Vezetése alatt százak, ezrek, majd százezrek ismerték fel a nemzet fennmaradásához vezető utat, mely végül a magyarság virágkorát, fejlődését hozta az ország életébe.
A közösségbe vetett hit, a közös munka ereje az egyetlen, amely életre hívhatta ezt a Magyar királyságot.
Tudjuk valamennyien, hogy akkor az államalapítás nem az ünnepről, hanem a munkáról szólt. Tudjuk azt is, hogy nagy királyunk elgondolásait, döntéseit sok tényező nehezítette. Sokan reménykedtek akkor mind a király, mind az ország bukásában. Nem lehetett könnyű így alkotni. Vajon megfordult-e a fejében, hogy feladja művét és elkullog Koppány fenyegetőző hada elől? Nem, Tisztelt Szegváriak. Nem hátrált meg, s a történelem fényesen igazolta ezt a bátorságot.
Szinte valamennyien kerülhettünk már ilyen helyzetbe. S ahogy Szent István királyunk emelt fővel, szilárd hittel állt Koppány előtt, úgy kell nekünk is összefogással kitartanunk a munka becsülete és hitünk mellett.
Sok évszázaddal később, nemzetünk sorsának egy nagy fordulópontján így fogalmazta ezt meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Erre a szemléletmódra van talán most a legnagyobb szükség a mai Magyarországon s még inkább Szegváron is.
Csakis így lehet hatékonyan, tiszta szívvel dolgozni családért, hazáért, településért, s csakis így lehet tiszta szívvel, őszintén együtt ünnepelni, méltón az elődökhöz, méltón Szent István királyunkhoz.
Rohanjon bárhogy a világ, fújjon bármerről a szél, augusztus 20-a, s benne I. István király soha el nem halványuló alakja mindig része volt és része lesz a magyar nyárnak.
Sajnos a járványügyi védekezés miatt országszerte elmaradnak az augusztus 20-ai rendezvények, nálunk sincs a klasszikus falunap különféle programokkal, tűzijátékkal és sztárfellépőkkel. Mi, Szegváriak, ma rendhagyó módon ünneplünk. Szűk körben, tömegrendezvény nélkül, csendesen.
Tisztelt Szegváriak! Az új kenyér az asztalon, mely nemzeti színnel van átkötve, nekem a dolgozó és áldozatra kész embert juttatja eszembe, aki ebben a járvány sújtotta időszakban is vetett és aratott, majd megsütötte a mindennapi kenyerünket. Ezt a kenyeret, mely a múlt, jelen és jövő jelképe.
Úgy érzem, egy különleges generáció állja körül ma a kenyeret. Különleges, hiszen ebben az évben Szegvár példát mutatott környezetének arról, hogy mi a felelősségvállalás, mi a közösségi erő, hogyan kell összefogással újat alkotni.
Erre a munkára, összefogásra, társadalmi munkára hívom most ismét Szegvár nagyközség lakosságát, hiszen közeleg az újabb vetés ideje. Induljunk, tegyük a dolgunkat, hogy jövőre ismét emelt fővel állhassunk meg a mi kenyerünk mellett.
A keresztény imádságban a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” arra hívja fel a figyelmünket, hogy csak akkor vesszük észre fontosságát, ha nincs az asztalunkon. Ugyanúgy, mint az élet más területén is, minden értékre, amely minket körülvesz, csak akkor figyelünk rá igazán, ha már nincs. Gondolok itt a családra, a barátokra, a magyar nemzetre és a kenyérre. Sokkal könnyebb, boldogabb lenne az életünk, ha mindenre, ami jó, ami fontos, ami elengedhetetlen, odafigyelnénk. Ilyen az életet adó víz, a kenyér, az egészség, a család és a barátok.
Végezetül Andrási Elemér atyát kérem meg, hogy szentelje meg kenyerünket, mellyel megkínáljuk Önöket. Természetesen ezt nem azért tesszük, mert így illik, hanem azért, mert jólesik Önökért tenni valamit, amely nem nagy dolog, de szívből jövő. Ezért kérem, hogy fogadják el tőlünk e legfontosabb táplálékunk kis darabjait, és tegyünk azért, hogy az év minden napján, minden magyar állampolgárnak, minden szegvárinak jusson kenyér az asztalára. De ehhez Önökre is szükség van, Önöknek is kötelessége megtenni mindent azért, hogy ez teljesülhessen.
